2011. december 12., hétfő

Tejben főtt burgonya köretnek vagy csak úgy magában



  Nálunk a köret az burgonya. Mint már említettem, zsák számra jöhet. De illene mindig más és más formában az asztalra adni. Tejszínnel már készítettem, na meg most nem is volt tejszínem. Viszont tejem az igen. Mi teljes tejet, házi tejet iszunk, nagy különbség nem lehet közte......
  1 fej hagymát apróra vágva a csíkokra szelt szalonnával( a mennyisége rajtod múlik) együtt kevés olajon lepirítok. Hozzáadom a gombát( 1 bő marékkal tettem bele), majd még így együtt is sütöm nagy lángon, hogy a gomba levét elsüssem. Ekkor kerül mellé a megtisztított darabolt krumpli( a kosztosok mennyisége és minősége a meghatározó).
Párszor átkeverem és felöntöm annyi tejjel, hogy épp ellepje, sózom, borsozom, megszórom aprított rozmaringgal.
Ezen a ponton én közé tettem a csirkecombokat. Így együtt párolódott az egész. Forrásig figyelem, ugyanis képes kiforrni a tej, majd takarékon, fedő alatt, kis nyílást hagyva, párolom készre.
ire a tej elfő, szép pirosra sül az alja, amiért nálunk bizony harc folyik.

Nem árt szemmel tartani, mert ha kicsit is nagyobb a tűz alatta, felhabzik és kiforr.
  Igazi egytálétel vált belőle.
 Vigyázat, így együtt nagyon kiadós, laktató.
Csirke nélkül savanyúsággal önálló életet él, príma gyors vacsi válik belőle.

2011. december 11., vasárnap

Segítsetek!! PP tej és tojásérzékeny

 Sajnos a napokban  kiderült, hogy kicsinyke vérem PP, jelenleg az egyetlen, legkedvesebb unokám, aki tegnap múlt 15 hónapos, erősen tej és tojás allergiás.
 Ezzel felborult náluk a rend a főzés és étkezés terén. Az amúgy is rossz evő kislánytól pont a kedvenceit, a panírozott húsokat, a sajtokat, babpiskótát és társait kell elvonni.
  Végig bújtam anyjával együtt az internetet, sok használható ötletet találva. De vélem, köztetek sokan vannak, akik hasonló cipőben járnak, csak esetleg előrébb. Sok-sok tapasztalattal felvértezve a probléma kezelését illetően. Ismerve a tej és tojás pótlás költséghatékony megoldását.
Ha ezeket a tapasztalatokat megosztanátok velünk, hálás lennék.
Várom a tanácsokat akár itt a blogon, akár privi üzenetben ( anngiori@gmail.com) címen.

2011. december 5., hétfő

Mikulás estéjén 2011. december hava


 Egyedül voltam az este. Évek hosszú évek óta ez nem fordult még elő..... hogy Mikulás estéjén egyedül legyek.
Mióta a gyerekek megszülettek, ez az év az első.
Magányos este.
Ültem a kanapén, soros kézimunkám a kezemben és morfondíroztam. Emlékeztem.
   Hogy milyen izgatottak voltak már ezeken az estéken, mikor még kicsik voltak. Alig lehetett az ágyba parancsolni őket, hisz szerették volna meglesni a Télapót.
   Kisnagy fiam, minden alkalommal úgy tett, mintha nem látta volna a cipőkben, csizmákban bujkáló ajándékokat. Mintha ott sem lettek volna, kétszer-háromszor is elvonult mellettük. Megvárta míg én " felfedeztem" és hangos csodálkozással hívtam, hogy itt járt a Télapó.
   Mikor már süldők voltak, a szégyenlős mosoly amivel elvonultak a szobájukba...... persze a zsákmányt vitték a cipőkből.
   Nagyon szép emlékek.
És most egyedül, hisz már nagyok, felnőttek.
 Messze vannak nagyon.
A párom meg valahol munkában...
Ezek közt a gondolatok közt a csendben , kopogtak.
Kinyitom az ajtót és a képsorokból láthatjátok mi történt.
Megjött hozzám a Télapó.
Hirtelen eltűnt a magány, melegség költözött újra a házba és móka, kacagás.
Boldog vagyok, hogy ilyen barátaim vannak, figyelnek rám, sok kis unokájuk után eszükbe jutottam én is.
Nem hagyták, hogy magányban teljen ez a szép este.
Ebben a viharos Európában jól jön ez a kis fény és melegség.

2011. november 28., hétfő

Az út végén

Majd az út végén
megállok,
körbe nézek....
Hol vagytok
jó barátok?

De mind csak
hátra nézve látom,
amint az út szélén
álltok.

Magam vagyok
de bátor!
És csak várok.

Már csak
gondolok rátok.

Elfogytak az álmok.

2011. november 27., vasárnap

Csirkecomb tejfölös babbal


Ez a bab csak úgy jött főzés közben. Csirkét ettünk volna és rösztit. De ahogy készítettem, morfondíroztam, hogy ez így száraz lesz. Valami mártásos kellene hozzá. Eszembe jutott a pizza sütésnél megbontott óriás bab konzerv. Ezzel jó lenne valamit kezdeni, mert megromlik és kár lenne érte. Így született ez a tejfölös bab, amit bizony megtartok máskorra is.
A megtisztított combokat nagyon kevés forró olajon fehérre sütöttem mindkét oldalon. Sóztam, kevés ételízesítővel is megszórtam. Mikor elsülte az általa engedett levét, kicsi vizet aláöntve fedő alatt készre pároltam.
Kiszedegettem a serpenyőből, és a zsiradék nagy részét is leöntöttem. A bab került - a leve nélkül természetesen- a serpenyőbe. Én nem szeretem ezeknek a konzerv baboknak a levének az ízét. Kicsit édesek. Általában még le is öblítem a babot.
Felforrósítottam , 4 gerezd szeletekre vágott fokhagymát dobtam hozzá és jól átpirítottam. Egy pohár tejföllel megkoronázta, borsoztam és utána sóztam kicsit. Itt vigyázni kell, hisz a csirkéből visszamaradt zsiradék is és a bab is sós már valamennyire.
Kiforraltam és mehetett a tányérokra a kívánt rösztivel egyetemben, ami fagyasztott félkész termék volt.
Naggggggggyon finom!!

2011. november 26., szombat

Adventi csacskaságok


Holnap Advent első vasárnapja, az első gyertya gyújtásának ideje.
Hála Colett játékának, az idén időben elkészül az adventi dekoráció.

Ezt készítettem a játékra,  a nappalink díszének szántam. Az alap a kiszáradt szilvafám darabja,nem engedtem eltüzelni. Lekérgeztem megdolgoztam alaposan csiszoló koronggal a felületét. Számomra is meglepően gyönyörű, szinte piros felület jött elő. A seb amitől a fa meghalt, ebben az életében díszére válik. Három mécsesnek martunk bele helyet, a negyediket a fa maga adta.
Kis maradék fonal a hópehelynek, kevés filc a csillagoknak.
Hát ennyi.

A bejárati ajtó díszének alapja a telek elvadult részét uraló  vastag, elfásodott iszalag darab. Betekertem szintén innét származó, számomra ismeretlen giz-gaz télre megjelenő formájával. Tényleg nem tudom mi ez, de minden ősszel ott tekereg a kert végében. Leszedve évekig képes megtartani ezt a boglyas formáját. Őszintén bevallom, a szemem rajta kel tartanom, nehogy a fiuk vagy a kecskék eltüntessék.
Piros rafia( valaki virággal hozta nekem) és pár horgolt kis girland díszíti idén.

A  nagy fiam szobájába szántam ezt a nemesen egyszerű asztali díszt. Lakatos munka során leeső vastag lemez hulladék hegesztve , festve és csak egyetlen horgolt karácsonyi csillag.

Elégedett vagyok, most jöhet az ADVENT

2011. november 12., szombat

Sült oldalas ropogósra sütött hagymakarikákkal


Szeretem a hagymás rostélyost a rajta ficegő ropogós hagymával egyetemben. De a marhahús csak elvétve van jelen a konyhámban, a ropogós hagymát viszont nem szeretném mellőzni az asztalunkról. Adva van a megoldás, egyéb húsokon is kiválóan mutat. Sütöttem már csirkéhez, sertéshez.
Most éppen nagyon szép oldalas került elő, ebből készítettem hagymás sült oldalast rizzsel.
Az oldalast fél tenyérnyire darabolva, sózva sütőben sütöttem meg az itt leírt módon. Fokhagyma most nem került rá, hisz ropogós hagymával terveztem.
A szép nagy hagymákat tisztítás után karikákra vágtam, a karikákat szétszedtem és egy tálban liszttel összekevertem. Bő forró olajban, közepes lángon ropogósra sütöttem. Csak akkor sózom meg mikor már kisült, és kiszedtem az olajból.

Hozzávalók:
- 1 kg oldalas
- 5-6 fej szép hagyma
- 3-4 evőkanál lisz
- olaj a sütéshez

2011. november 10., csütörtök

Játék Colett blogján, nézz rá, érdemes!


Kukkancs be Coletthez, játékot hirdetett az Advent és a recycling jegyében. Ötletekre fel!!!!!

Krumlitortilla pirított gombával

  Ez a krumplis tortilla is egyike a gyors és nagyon jól variálható, laktató vacsiknak. Készíthetem szalonnával vagy kolbásszal, zöldségekkel variálva, sült kecskesajt kíséretében, vagy csak tejföllel tálalva.
 A krumplit tisztítás után vékony szeletekre vágom, ezt általában a hámozóval teszem. Olíva olajon serpenyőben párolom. Mikor még nem egészen puha, hozzáadom a kockákra vágott hagymát és együtt puhítom készre.
Ekkor egy tálba átöntöm az egészet. Itt sózom, borsozom és összekeverem finoman 5-8 felvert tojással.
Egy másik serpenyőben olajat hevítek, annyi krumplis-tojásos masszát teszek bele, hogy bő ujjnyi vastag legyen.
Pirosra sütöm az alját. Ekkor már mozognia kell a serpenyőben, mint a palacsintának. Egy fedőre átcsúsztatom, hogy a sült fele legyen alul, majd a serpenyővel leborítom a fedőn lévő lepényt. Egy határozott gyors mozdulattal megfordítom az egészet. Most a serpenyőbe a sületlen fele kerül alulra. Ezt is pirosra sütöm.
Három lepény kerül ki ebből az adagból, de annyira laktató, hogy biztosan elég lesz még nagyevőknek is.
 A gombához a hagymát megfonnyasztom olajon. Rádobom a szeletelt gombát, megborsozom. Most még nem sózom meg, mert akkor nagyon sok levet ereszt, és én pirítani szeretném. Nagy lángon addig sütögetem, amíg a keletkező levét elforrta. Ekkor gyorsan megsózom, petrezselyemzölddel megszórom ( ez nekem most elmaradt, mert este főztem,a petrezselyem meg kint volt a sötét kertben).


A tortillák tetejére halmozom a gombát és diós fokhagymás kenyérrel tálalom. Bátraknak savanyított chili paprikát ajánlok mellé.

2011. november 9., szerda

Szezámos kenyér diós, olívás, fokhagymás töltelékkel.


 Hideg, borongós őszi napok, kedvem sincs kimenni a házból. Több időm jut a  konyhára, a főzésre is.
Kenyeret mindig sütök.Gépben ha kevés az időm, sütőben ha időm és kedvem úgy tartja.Sajnos a kemencém még várat magára, a ház ura még nem adta be a derekát, hogy megépítse nekem.
 Ritkán kerül az asztalunkra bolti kenyér. Egyrészt mert ezek az agyon adalékozott kenyerek nem túl jók, másrészt hiába szép nagyok, nem lehet jóllakni vele. Egy kenyér nem elég egy napra.
 A tésztát általában a gépben dagasztom. A vízben a cukorral megfuttatom az élesztőt, hozzámérem a lisztet, tetejére a sót és a szezámmagot. Ha lejárt a dagasztás, kiveszem és már egy tálban kelesztem duplájára. Átgyúrom kicsit,majd szögletesre nyújtom és meglocsolom olíva olajjal, megszórom dióval és rányomom a fokhagymákat. Feltekerem és mehet a sütőpapírral bélelt szögletes formába. Letakarva újra kelesztem míg duplájára kel. Ekkor a tetejét megvágom késsel, tojásos tejföllel lekenem és megszórom szezámmal és dióval.
 200 fokra állítom a sütőt, és már akkor beteszem a kenyeret mikor bekapcsolom. Kicsit még addig is kel, míg melegszik a sütő. Kb 30 perc alatt megsül. Ha szép piros a teteje és az alja kopogva kong, kész a kenyér. Ha nagyon sül a teteje, teszek rá egy sütőpapírt, ha az alja még nem kongós, kiveszem a formából és visszateszem az rácsra pár percig sülni.

Hozzávalók:
- 1 liter liszt
- 4,5 dl langyos víz
- 1 dkg élesztő
- 1 teáskanálnyi cukor
- 2 púpos teáskanálnyi só
- 1 marék apróra tört dióbél
- 3-4 szép gerezd fokhagyma
- olíva olaj egy kevés, meglocsolni

2011. november 4., péntek

Milyen a vidék íze 2011-ben?




 Nem mindig éltem falun. A flaszteron nőttem fel, a városban szocializálódtam, s mint ilyen nem láttam a vidéket. Annak ellenére, hogy gyerekkorom nyarait sokáig falun élő, gazdálkodó ( szinte kulák) nagynénémnél töltöttem.
Akkor az egy más világ volt. Láttam a teli kamrát, a megtelt pincét, a rengeteg állatot. Láttam a rengeteg munkát is, ami mindezt megteremtette.
 Mikor nem egészen tíz éve falura költöztem, minderre felkészültem. De arra nem tudtam készülni, hogy milyen végtelen mély szegénységben élnek emberek vidéken.
 Első körben látni láttam, de nem értettem. Csatlakoztam véleményemmel azokhoz, akik " miért nem dolgozik" és hasonló címkéket ragasztottak.
 Ahogy múltak az évek, egyre több ember életébe láttunk bele. Egyre több otthonban láttam a tehetetlen dühöt, amiért nem találták a kivezető utat. És csak lejjebb és lejjebb csúsztak- csúsznak ezek a családok.
  Elgondolkodom   esténként a kályhákon melegedő óriás vizes fazekak láttán, miközben a fürdőszobában kihűlt
villanybojlerek hallgatnak némán. Nincs a családnak annyi bevétele, hogy a drága áramot megfizessék, hogy a                                            vezérelt mérőórát felszereltessék, hogy olcsóbban, nem olcsón, csak olcsóbban legyen melegvizük.
  Elgondolkodom a öt gyermeket szült édesanyán, aki 3 éve csak csepegő vízcsap mellett neveli a gyerekeket, szélmalom harcot vív a Vízművel, pedig már nyolc éve nem hiteles a vízórája.( Nem egyedi eset a településen) Csodálom a találékonyságát, mikor mosni és fürödni kell.
  Elgondolkodom a kicsi gyermekét egyedül nevelő Apukán, akit közmunkára ( micsoda megcsúfolása a munkának ) rendeltek be 4 órára, szinte a segéllyel megegyező összegért ( Aki nem is tudna vidékre eljárni dolgozni, hisz a gyereket hozni- vinni kell az óvodába busz pedig alig-alig jár.), miközben nála módosabb emberek ugyanitt 8 órában lopják a napot, dupla pénzért.
  Elgondolkodom, mikor látom a hónap harmadik harmadában krumplit esznek gyerekek krumplival, mert másra már nem futja.
  És elgondolkodom, mikor a falu módos gazdája Pestről lelátogató közös ismerősünk kérdésére: " Ebben a faluban miért nem osztanak segélycsomagokat?"  válaszként a következőt felelte:  "Mert ebben a faluban nincsenek szegények."

2011. november 2., szerda

Kaktuszaim.....




Vannak dolgok, amik bökik a bögyömet.
  Időnként felbosszantanak dolgok....Semmi komolyat nem tudok tenni ellenük, de bosszantanak, de akkor is bökik a bögyömet. Teszem a dolgom nap mint nap és ott motoszkál a fejemben. És bosszant. Feltételezem, mint sokunkat napjainkban.
  Egyik megyei lapunkban sokáig olvashattunk hasonló kis mérgekről, "Kaktusz" címszó alatt.
  Most mindennapi kaktuszaim kerülnek ezen címke alá.
Ezek lesznek mától kezdve itt a blogon az én kaktuszaim. Leírom őket, kiírom magamból. Elfogyni sajna nem tudnak, hisz napjaink kaktusz ültetvénye egyre nagyobb. Dohoghatunk együtt és külön, változtatni nem tudunk rajtuk.
 Itt vannak, lesznek és böknek mint a kaktuszok.

2011. október 31., hétfő

Emlékezzünk



Volt emberek. 
Ha nincsenek is, vannak még. Csodák. 
Nem téve semmit, nem akarva semmit, 
hatnak tovább.
                           Kosztolányi




Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
                            Kosztolányi

2011. október 21., péntek

Patiszon parmezános bundában, amikor nincs kedved panírozni, fokhagymás burgonyával



 Kint a kertben már kezd garázdálkodni Fagy Úr. A patiszont szedtem le, a zsenge példányokat félretéve a konyhába, az öregeket a kecskéknek. Ahogy a bokrok közt megbújtak a kis csillagok, számban összefutott a nyál, szinte éreztem a rántott tök ízét. Persze este már nem volt kedvem panírozni. De az érzés ott volt, tököt kell sütni. Parmezános bunda, kézenfekvő a dolog.
 A kis tenyérnyi patiszonokat tisztítás után, a magokat nem kellett kivájni, olyan zsengék voltak, 1 cm-s szeletekre vágtam, lesóztam.
 2 tojást, 2 dl tejet liszttel és sóval elkevertem, hogy híg nokedli állaga legyen.,Beleszórtam 1 púpos evőkanálnyi reszelt parmezánt és a sós létől papírtörlővel szárazra  törölt tök szeleteket ebbe a masszába mártva bő olajban ilyen szép pirosra sütöttem.
 A megtisztított burgonyát karikákra vágva szintén bő olajban kisütöttem és azon frissiben sóval és sok préselt friss fokhagymával összekevertem.

2011. október 15., szombat

A gyermekkor ízei 1: morzsás karfiol


  Mostanában egyre többször jutnak eszembe a gyermekkorom ízei, anyám asztala. Talán öregszem!???
A hagyományos és megszokott minden heti rántott hús, sült hús és pörkölt mellett igazi ínyencségnek számított nekem ez a morzsás karfiol. Szerettem. Aztán elfelejtettem. Tudjátok...mint egy régi szerelmet.Az idő és az új élmények feledtetik. Aztán most csak úgy a semmiből előbukkan, érzem az ízét az illatát, ahogy Anyám elém teszi..
  Hát így került az asztalomra ismét és ugyanolyan jó volt mint rég.


Sós vízben szinte puhára kell főzni egy szép fej karfiolt, de még ne essen szét.
Egy tűzálló edényt vajjal kikenni, zsemlemorzsával alaposan megszórni és rászedni egy sor karfiolt. Erre megint vaj,morzsa és karfiol. Amíg tart.A tetején az utolsó sor morzsa legyen.A sorokat nem rontja el az őrölt bors,Ha van fehér nekem nem volt itthon.  Tejföllel beborítani és reszelt sajttal megszórni. Forró sütőben jól átsütni,hogy összesüljön az egész.
Csak ennyi...és még is milyen jó.

2011. október 14., péntek

Az isteni krémes -mandulás amit "niedersächseni mandulás vajas"-nak titulálnak.




Rátaláltam Eszterre, nagy-nagy örömömre.
Több recepttel találkozhattok a jövőben, amit nála leltem és most kipróbálásra vár.
Ez a mostani, isteni mandulás -vajas sütit pont nekem találták ki. Egyszerű, gyors és biztos siker. Szerintem elronthatatlan, Csak picit változtattam rajta, ugye az én örök spórolásom, a tésztát vaj helyet margarinnal készítettem, a tetejére pedig csak fele, azaz 5 dkg mandulát szórtam, de így is elégségesnek bizonyult.
A tejet meglangyosítottam,belemorzsoltam az élesztőt és a cukorból kivett 1 evőkanálnyival megszórtam. Mikor habosodott már az élesztő, hozzáadtam a tojást, az olvasztott margarint,a maradék cukrot, a lisztet és a tetejére a sót. Habverővel simára kevertem és letakarva kelesztettem míg duplájára nőtt.
  Sütőpapírral bélelt lapra igazgattam. Nem volt egyszerű művelet, igyekeztem Eszter utasításait követve cca 1 cm vastagra elkenni. De igazság szerint ez a művelet volt a legbonyolultabb az egészben. Ebből is látszik mily egyszerű kis tészta.
  A tetejére kockáztam a vajat, lehet a következő alkalommal kevesebb vajat használok ekkor. Én "igazi" házi tejszínnel csináltam, lehet ez miatt kicsit zsírosabb érzete  lett a sütinek. Tehát lehet, kevesebb vaj is elég lenne így ebben a formában.
  Rászórtam a 15 dkg cukrot, majd az 5 dkg szeletelt mandulát.
Előmelegített 200 fokos sütőben 15 per alatt megsült. Azon forrón meglocsoltam a tejszínnel.
Kicsit vártunk, hogy hűljön. Nem volt könnyű, a konyhában isteni illatok lengedeztek. Még langyosan kockákra vágtam és faltuk. És faltuk..... a rosszullét határáig.
Egyszóval isteni!!!!
AzEszter-nek köszönöm.


Hozzávalók:
  tészta:
- 25 dkg liszt
-   3 dkg élesztő
-   5 dkg cukor
-   7 dkg olvasztott margarin
-   1 db tojás
-   1, 2 dl tej

  tetejére:
- 10 dkg vaj
- 15 dkg cukor
- 1,5 dl tejszín
- 5 dkg mandula lapocska


2011. szeptember 29., csütörtök

Kapros patiszon paprikás alá bújtatott sült csirkecomb


 Bizony kettecsként maradtunk. A GYEREK, így csupa nagy betűvel, egyetemista lett és beköltözött a kollégiumba. Idő kellett hozzá, hogy megtanuljam, kevesebb is elég. Mikor elővettem a két  csirkecombot, egy darabig nézegettem, nagyon kevésnek tűnt. De aztán belenyugodtam. Csak kettőnkre főzöm ezt a vacsorát.
Kicsi serpenyő kell és kicsike lábos a patiszonnak. De még milyen kicsike.... Ilyen picurka edényben nem is lehet főzni.
  Na mindegy.
A két csirkecombot beszórtam fűszersóval és a kedvenc teflon sütőlapomon ( Istenem, nem is látszik rajta meg ez a két husi!! ) beteszem a sütőbe. Nagy lángon cca fél óra alatt készre sütöm. Közben a patiszont megtisztítom, apró kockákra vágom. ( A két harmadát beteszem a fagyasztóba, hisz nincs az a kicsi tök a kertben, ami elég pici lenne két személyre ehhez az ételhez). Egy picuri hagymát kockákra vágok, kevés olajon megpárolom, épp csal egy lapos mokkáskanálnyi piros paprikával megszórom.Egy szem paradicsomot és fél cső paprikát nagyon apróra vágok és hozzá keverem. Rádobom a patiszont és felengedem vízzel, hogy jól ellepje. Őrölt borssal megszórom, sózom, összevágott friss kaporral ízesítem. Puhára főzöm, majd 1 dl tejfölből és egy púpos kanál lisztből készített habarással besűrítem.
  A kész csirketesteket tányérra rakom, ráöntöm a patiszon paprikást. Nálunk az elmaradhatatlan krumplipüré a kísérője ennek a könnyű, friss ízű vacsinak.

2011. szeptember 28., szerda

Édesanyám még lábatlannak hívta, ma már kelt pite


  Gyermekkorom ízeit keresem ebben a kelt tésztában, de persze nem találom. Gyenge utánzata annak, amit Jóanyám sokszor megsütött, ha édes tésztára vágytunk.Nyáron meggyet dobált bele, hisz az akkor olcsó volt, de bizony számtalanszor csak kakaós vagy fahéjas kristálycukorral szórta meg. Bizony szegény egy világ volt.
  Időnként eszembe jut, megsütöm, meggyel vagy lekvárral , vagy épp csak a fent említett cukros változatokat.
De valahogy nem az amit várok.
 Ez a példány dözsőlösen, lekvárral és cukrozott meggyel készült. Gyorsan, egyszerűen és olcsón. Úgy ahogy rég.

Hígabb kelt tésztát keverünk 7,5 dl langyos tejből, 3 dkg élesztőből, 2 tojásból, 2 evőkanál cukorból, 6 dkg zsírból és 60-70 dkg lisztből.
Kizsírozott tepsibe öntjük és 45 percig letakarva kelni hagyjuk .Tetejét megszórjuk cukrozott meggyel és kanállal lekvárt cseppentünk bele. Megszórjuk kakaós cukorral . Kb 35-45 perc alatt megsütjük 165 fokos sütőben.
Tűpróbával ellenőrizzük megsült-e.
Langyosra hűtjük, majd kockákra vágjuk.

2011. szeptember 22., csütörtök

Tepertős pogácsa... vagy töpörtyűs?


Nem vagyok egy pogácsa sütő bajnok. Valahogy nem megy olyan nagymamásan, hogy csak úgy összegyúrom és kész. Bizony majdnem szigorúan követnem kell a receptet, hogy sikerüljön. 
Ez most is így történt. Ezt a receptet követtem majdnem, és nem bántam meg. Itt és most hálásan köszönöm Vicikónak, hogy közre adta ezt a pogi receptet. Nem kell dagasztani, hajtogatni, órákig pihentetni a tésztát. Csak összegyúrni, nyújtani szaggatni és sütni. Az eredmény valóban egy könnyű tésztájú, jól kinéző és nagyon finom tepertős pogácsa.
Én egy kicsivel több tepertőt és zsírt tettem bele,mert nagyon száraz volt a tepertő, a sütőport pedig egyszerűen  kifelejtettem. Egyébként pont úgy csináltam, ahogy Vicikó leírta:
Az élesztőt a langyos tejben feltuttatjuk. A lisztet egy nagy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a sót, borsot, a sütőport, a pirospaprikát, és kicsit átkeverjük. Beletesszük a tepertőt, hozzáöntjük a felfuttatott élesztőt, a zsírt, az egyik egész tojást, és annyi tejföllel összegyúrjuk, hogy szép egynemű, könnyű, puha tésztát kapjunk.
Azonnal lehet nyújtani, kb. jó ujjnyi vastagságúra. Nagyon éles késsel a tetejét bekockázzuk. Pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, és sütőpapírozott  tepsibe egymás mellé, nem nagyon sűrűn rakjuk. Itt hagyjuk kelni 1 órán át!
Előmelegítjük a sütőt.  A megkelt pogácsákat a második, felvert egész tojással megkenjük, és betesszük a sütőbe aranybarnára sülni.
Amikor letelt az egy óra, kicsit féltem, hisz a pogik alig keltek meg, nem volt túl meleg a házban, de sütés közben gyönyörűen kiemelkedtek.
Gázsütő legmagasabb fokán sütöttem, 40-45 perc alatt sült meg a két sütőlapnyi pogácsa.
Hozzávalók:
- 1 kg liszt
- 50 dkg darált tepertő
- 4 dkg friss élesztő
- 2 púpos evőkanál zsír
- 2,5 pohár tejföl ( kis pohár)
- 1 tojás + még egy a kenéshez
- 4 teás kanál só ( púposan)
- 1 teáskanál bors és piros paprika
- 1 dl tej

2011. szeptember 21., szerda

Pulykanyaka zöldséges gulyás


Ugye-ugye, jönnek a hűvösebb napok, az ember vágyik egy kis jó levesre. Pulyka nyaka lapul a fagyiban, talán egy gulyás?
A kert még mindig ontja a zöldségeket, tehát uccu neki...
Az elkészítés a hagyományos gulyás technikája.
A hagymát apróra vágva kevés olajon megdinsztelni, a pulykát fehérre sütni a hagymás zsiradékon, megszórni őrölt ,csípős paprikával, felönteni vízzel,só bors bele és lassú rotyogás közben főzni, főzni.
Ha már a hús szinte puha, akkor jöhetnek a zöldségek. Elsőnek a sárgarépa, majd a zöldbab, ami esetünkben a méteres bab, a burgonya és a gomba.1 cső paprika és egy szem paradicsom se maradjon ki, majd 2-3 gerezd fokhagyma belenyomva.4-5 szál zeller zöld, 2-3 nagyobb  lestyán levélke. Ezektől a zöld levelektől lesz fantasztikusan zamatos a levesünk.
És kész. Ennyi... 10-15 perc alatt a zöldségek megpuhulnak és már tálalhatjuk is.
Most nem írok hozzávalókat,hisz teljesen ízlés dolga,hogy miből mennyit dobunk bele.

2011. szeptember 20., kedd

Zakuszka, a pirítósomon idézi majd fel a nyarat


 Elkezdett érni a padlizsán a kertben és én már lelki szemeim előtt látom a pirítósomon  mint zakuszkát. Sok-sok évvel ezelőtt fedeztem fel ezt a receptet egy régi-régi Magyar Konyhában. Mint téli vitamin bombát mutatták akkor és ott be.
Azóta is minden őszön elkészítem,persze átalakult az évek során, kicsi üvegekbe zárom, és télen mikor elegem van a felvágottakból, előkerül a kamrából.Fűszeres és csípős kicsit, szóval isteni.

A padlizsánokat szeletekre vágom, rápakolom egy teflon sütőlapra, meglocsolom olajjal és forró sütőben pirosra sütöm.
Közben a hagymát, a több fajta paprikát konyhai aprító géppel apróra darabolom.


A paprikák után a paradicsom kerül a gépbe a fokhagymával, sűrű paradicsom levet aprítok belőle.
A paprikákat a hagymával kevés olajon kicsit átdinsztelem, beledobom a sült padlizsán karikákat és felöntöm a paradicsommal.
Kevergetve felforralom és ekkor kerülnek bele a fűszerek. A só, bors, oregánó és a kevéske fahéj. Sűrű lekvárt főzünk az egészből. Érdemes rá odafigyelni és kevergetni, hisz könnyen leég.
Ha már olyan jó kis szottyos kenhető a masszánk, pici nátrium - benzoátot keverek bele, majd kicsi, max 2 dl-s üvegbe töltögetem. Ennyi gyorsan elfogy. Felbontás után nem sokáig marad már el.
Az utolsó felvonás a száraz dunszt, aminek mikéntjét itt már leírtam.

Hozzávalók:
- 1 kg padlizsán
- 0,5 kg vastag, piros paprika
- 0,25 kg fehér paprika
- 3-4 pici erős paprika, persze ez opcionális
- 0,25 kg hagyma
- kb 1 kg paradicsom ( összeaprítva cca 5 dl legyen)
- 1 fej fokhagyma
- 2 dl olaj
- só ízlés szerint ( muszály kóstolni, mert ha sótlan ízetlen lesz)
- 1 teáskanál bors
- 1 púpos evőkanálnyi szárított oregánó,vagy egy csokor friss
- 1 teáskanál fahéj
- egy késhegynyi nátrium.-benzoát

-

2011. szeptember 8., csütörtök

Alma, őszibarack, aszalt eper .....ha lekvárnak hívjuk


 Túl vagyok többrendbeli lekvárfőzésen, az uborka eltevésen ,paradicsomlé  és chili szósz elrakásán. Végre ismét egy elviselhető hűvösebb nap. Ragyogó alkalom a lekvárfőzéshez. Az elmúlt szeles napok eredményeként a fagyasztóban pihen az összedarabolt őszibarack, ugye amit levert a szél. Az alma folyamatosan potyog, ezidáig még éretlenül, ami a kecskék eledele lett, de most már van közte néhány ami érett. Ebből kellene valami dzsemet főzni.
  Idén rákaptam a dzsemfixre. Bevallom, eddig még soha nem használtam. Most vettem pár zacsival, épp ideje elhasználni.
  Tehát az almát meghámoztam, citromsavas vízben átmostam és konyhai aprítóval összeaprítottam. Az apró kis kockákra vágott barackot kivettem a fagyasztóból.
  A leírás szerint összekevertem a cukorral és a dzsemfix-el és 1 teáskanálnyi citromsavval.. Az utolsó pillanatban dobtam hozzá 5 dkg aszalt epret, hogy ne legyen olyan mindennapi.
  A zacsi szerint forralás, aztán mars az üvegekbe. Felfordítás és szárazdunc.
  Az igazság, hogy ezt a fajta lekvárfőzést jövőre kánikulában is bevállalom, oly rövid ideig kell a tűzhely mellett ácsorogni.
 Gyönyörű óarany színű lekvárt produkáltam. Bizony kikapirgáltam a fazekat, hogy megkóstolhassam.
Hozzávalók:
- 1kg alma tisztítva mérve
- 20 dkg őszibarack tisztítva mérve
- 5 dkg aszalt eper
- 35 dkg cukor
- 1 teáskanál citromsav
- 1 cs 3:1 dzsemfix
-

2011. szeptember 2., péntek

Egy évkezdés margójára...2011.augusztus 30.


Elröppen a gyermek,
vele száll szívedből a nyár.
Mint könnyű pillangó,
kit két kezed börtönbe
zárt,
könnyen tova száll.
Csak nézz utána!
Lebbenő szárnya az egekbe
hág.
A felhők a cél.
Ha eléri majd, onnan tekint le
rád.
Aztán újra és újra vissza-vissza
száll,
ám nem lesz  a tiéd soha
már.

Valahol majd idegen kézben ismét
rátalálsz.

2011. augusztus 30., kedd

Ismét lecsó...... hmm a kedvemre



Az elmúlt héten egyedül voltam. Szabad a pálya, jöhet az új típusú lecsó. Az alap ötletet itt találtam. Valamiért eszembe juttatta ifjú koromban egy akkori kollégámtól megismert és azóta csak nagyon ritkán készített zöldborsós nokedlit.
Hát én ötvöztem a kettőt, és istenemre mondom isteni lett.
Az apró kockákra vágott füstölt szalonnát kiolvasztottam, rádobtam a csíkokra vágott hagymát és paprikát. Rákockáztam a paradicsomokat és a fokhagymát is belenyomtam. Átsütöttem kicsit nagy lángon és jöhetett bele a só, hogy levet eresszen. Ezután takarékon pároltam míg a paprika félig megpuhult.Megszórtam kevés őrölt paprikával és kevés borsot daráltam hozzá. Maréknyi zöldborsót és arasznyi füstölt kolbászt is kevertem bele. A borsó megpuhulása után kiskanállal szaggattam hozzá a nokedlit. Átkevertem és egy rottyanás után már falhattam is tejföllel megkoronázva a tányérban. És még jó pár napig, hisz szép nagy adagra sikerült, de hát sajnos nem tudok keveset főzni.
Hozzávalók:
- 10 dkg füstölt szalonna
- 10 dkg füstölt házi kolbász
- 2 nagy fej hagyma
- 1 kg lecsónak való paprika
- 4-5 paradicsom
- 2 gerezd fokhagyma
- 15-20 dkg zöldborsó
- 1 csapott kanál őrölt paprika
- só és bors ízlés szerint
Galuskához:
- 1 tojás
- 1 csésze liszt
- pici só
és annyi víz,hogy galuska tésztává összeálljon

2011. augusztus 4., csütörtök

Bőrös malackaraj, céklás-almás káposztával


 Ez az étel sem a kánikulában készített kedvenc, de hűvösebb napokon, amikor jól esik az embernek a sütő melege, gyorsan elkészíthető, mutatós és laktató étek. A malacsült pedig szerintem az Istenek eledele.
A húst csontosan 1,5 - 2 cm vastagra szeljük, sózzuk, borsozzuk, fokhagymával megszórjuk és sütőben pirosra sütjük. Részletesebben a sütőben való hús sütésről  már írtam.
  A káposztát és a hagymát metéltre vágjuk, a céklát és az almát szeletekre gyaluljuk. Összekeverjük sóval, borssal, megöntözzük almaecettel  és magasabb falú serpenyőbe az olajon megpároljuk. Fedő alatt, időnként megkevergetve tesszük mindezt. A vége felé, mikor már puha a káposzta is, a közepén széthúzzuk és 1 kanál cukrot teszünk a edény aljára, ami kicsit átsül, karamellizálódik. Óvatosan elkeverjük ezzel is és kész is

Hozzávalók:
- 1,5 kg malackaraj
- 1 kg káposzta
- 3 db cékla
- 2 db alma
- 1 fej hagyma
- almaecet, só, bors fokhagyma
                                           

2011. július 29., péntek

Hogyan lesz az elrontott kenyérből Jancsi pogácsa.......

 Talán két hete történt, hogy a szomszédban lakó fogadott keresztlányom, aki még csak 4 éves lesz , átcsattogott hozzám. Édesapja egyedül neveli, meglehetősen nehéz körülmények közt. Ezért ha átjön a kicsi, általában megkérdem tőle, evett-e és ha igen mit. Rövid, határozott választ kaptam: " Janci pogácát". És hiába akartam megetetni, nem fogadta el. Gőzöm nem volt róla, mi fán terem a jancsi pogácsa. Mivel neki még hiányosak a gasztro ismeretei, alkalom adtán megkérdeztem az apját mi is az a jancsi pogácsa. A válasz meglepett: "Tudod, mint a só-liszt gyurma, csak só- víz- liszt, amit kanállal zsírba szaggatsz, laposra igazgatod és kisütöd."
 Erős kétkedéssel fogadtam, nem gondoltam, hogy ez ehető lenne, de elraktároztam a dolgot, hogy azért egyszer kipróbálom.
Nos tegnapelőtt este eljött az ideje a dolognak. Bár nem előre megtervezett volt.
 Kenyeret tettem be a gépbe sülni és bizony mint már máskor is előfordult élesztő nélkül. Tudjátok, " hol jár az eszem? Vihar volt aznap este, többször kimaradt egy-egy pillanatra az áram, a gép leállt. Gondoltam, mindegy ,hagyom kelni a  gépben,  majd egy sütés programmal megsütöm. De mikor kis idő múlva megnéztem, hogy mekkora a kenyér, szembesültem a ténnyel, bizony nem nőtt semmit. Akkor már tudtam. Nincs benne élesztő.
  Az első gondolatom a kutyák volta, mint mindent eltüntető konyha malacok. Kellett pár perc józanodás, hogy beugorjon a Jancsi pogácsa, hisz kenyerünk nem volt arra az estére.
  Az én kenyerem két kanálnyi maradék burgonyapürével volt több a só-lisz gyurmánál, de ez nem jelentett akadályt.
Kicsi gombócokat szakítottam a tésztából, kilapogattam lisztes deszkán  és mehetett bele a kevés olajjal felöntött forró serpenyőbe.
  Az eredmény bizony várakozáson felüli volt.
Tejföllel, fokhagymával és egy csésze teával fenséges és igen laktató vacsora volt.

2011. július 28., csütörtök

Fokhagymás tarjaszelet, sonkás rizzsel

  Hagyományos módon kezdődik a recept, azaz végy 8 tenyérnyi (nekem szép nagy tenyerem van) vastag tarja- szeletet, sózd be, szórd meg borssal és rakosgasd formásan be egy sütő edénybe, önts rá vagy 1,5 dl vizet, aztán forró sütőbe vele.
Félúton forgasd meg a szeleteket, tartsd ott míg puhára nem sülnek. Mikor eddig eljutottál, szeletenként 1 gerezd szálkásra vágott fokhagymával szórd meg, és a már kihűlő sütőbe tedd vissza tálalásig.
  Míg sül a hús, apró csíkokra vágott füstölt sonkát  2-3 evőkanálnyi olajon megpirítasz,hozzáadsz fél kilogramm rizst, együtt pirítod még tovább, majd  felöntöd kétszer annyi vízzel, mint a rizs volt. Megsózod, vigyázat a sonka is sós!! Mikor felforrt, pár perc forralás után fedővel letakarod és elzárod alatta a lapot. Nincs vele több gond, nem ég le, nem fut ki és semmi egyéb bosszantó nem történik, csak szép puhára párolódik a gőzben.
Közvetlen tálalás előtt egyszer átkevered, és kész is.

2011. július 27., szerda

Zöldbab főzelék somogyiasan


 Fiatal asszonyként, még csak kóstolgatva a főzés tudományát,Somogyországban laktam. Anyósom, aki született somogyi volt sokat alakított a konyhához való hozzáállásomon. De erről itt már írtam. Ez a zöldbabfőzelék is az ő receptje alapján készül azóta is.
 A megmosott, leszálkázott, apróra vágott zöldbabot sós vízben megfőzöm. Közben rántást készítek nagyobb lábosban, kevés őrölt piros paprikát és bőven zúzott fokhagymát keverek bele.Hagyom kihűlni ezt a fűszeres rántást, hisz ugye hideg rántást meleg lével, meleg rántást hideg lével öntünk fel, hogy ne legyen csomós. Felöntöm a megfőtt babos lével és kevergetve forrásig keverem. Közben jól besűrűsödik. Lekapcsolom alatta a lángot. Ha ez megtörtént, belekeverek egy pohár jó tejfölt. Ezzel már nem forralom.

 A képen cukkini lepénnyel tálaltam ami itt található. Most kisebb adagokat sütöttem,csak egy-egy evőkanálnyi massza került a serpenyőbe,hogy csak kis pogácsák legyenek.

2011. július 25., hétfő

Kaiser smarn vagy jó öreg császármorzsa?


 Kedves barátnőm, aki Südtirolban él, hozta nekem ezt a receptet még hosszú évekkel ezelőtt. Azóta havi rendszerességgel előfordul az asztalunkon, hisz olyan egyszerű és gyors, majdnem palacsinta, mégsem kell a tűzhely mellett állnom fél délután. A hozzávalók mindig fellelhetők itthon, és mindenki kedve szerinti ízesítéssel eheti. A párom tejföllel és cukorral, a kis-nagy gyerekem mákkal és lekvárral, én pedig leggyakrabban dióval.
Ha nincs darálós kedvünk, akkor csak valami gyümölcs szörp is megteszi.Nos....
  1 liter tejet elkeverek 4 tojással, pici sóval és 1 evőkanál cukorral. Hozzáadok annyi lisztet, hogy a palacsintánál jóval sűrűbb de a nokedlinél még hígabb, még folyós tésztát kapjak.Állni hagyom egy fél órácskát.
  Vastag talpú serpenyőt felforrósítok és beleöntök 3-4 kanálnyi olajat, majd 3 nagy merőkanálnyi tésztát.

Ha megsült az alja, megfordítom és kicsi sülés után darabokra szaggatom.

Ezeket a darabokat sütöm tovább, fel-fel dobálva megfogatva őket, míg szép pirosra nem sülnek.
Ha ez megtörtént, már mehet is a tányérra.
Egy vastagabb leves után  laktató második.