Csirkecomb tejfölös babbal

Ez a bab csak úgy jött főzés közben. Csirkét ettünk volna és rösztit. De ahogy készítettem, morfondíroztam, hogy ez így száraz lesz. Valami mártásos kellene hozzá. Eszembe jutott a pizza sütésnél megbontott óriás bab konzerv. Ezzel jó lenne valamit kezdeni, mert megromlik és kár lenne érte. Így született ez a tejfölös bab, amit bizony megtartok máskorra is.
A megtisztított combokat nagyon kevés forró olajon fehérre sütöttem mindkét oldalon. Sóztam, kevés ételízesítővel is megszórtam. Mikor elsülte az általa engedett levét, kicsi vizet aláöntve fedő alatt készre pároltam.
Kiszedegettem a serpenyőből, és a zsiradék nagy részét is leöntöttem. A bab került - a leve nélkül természetesen- a serpenyőbe. Én nem szeretem ezeknek a konzerv baboknak a levének az ízét. Kicsit édesek. Általában még le is öblítem a babot.
Felforrósítottam , 4 gerezd szeletekre vágott fokhagymát dobtam hozzá és jól átpirítottam. Egy pohár tejföllel megkoronázta, borsoztam és utána sóztam kicsit. Itt vigyázni kell, hisz a csirkéből visszamaradt zsiradék is és a bab is sós már valamennyire.
Kiforraltam és mehetett a tányérokra a kívánt rösztivel egyetemben, ami fagyasztott félkész termék volt.
Naggggggggyon finom!!

Szezámos kenyér diós, olívás, fokhagymás töltelékkel.

 Hideg, borongós őszi napok, kedvem sincs kimenni a házból. Több időm jut a  konyhára, a főzésre is.
Kenyeret mindig sütök.Gépben ha kevés az időm, sütőben ha időm és kedvem úgy tartja.Sajnos a kemencém még várat magára, a ház ura még nem adta be a derekát, hogy megépítse nekem.
 Ritkán kerül az asztalunkra bolti kenyér. Egyrészt mert ezek az agyon adalékozott kenyerek nem túl jók, másrészt hiába szép nagyok, nem lehet jóllakni vele. Egy kenyér nem elég egy napra.
 A tésztát általában a gépben dagasztom. A vízben a cukorral megfuttatom az élesztőt, hozzámérem a lisztet, tetejére a sót és a szezámmagot. Ha lejárt a dagasztás, kiveszem és már egy tálban kelesztem duplájára. Átgyúrom kicsit,majd szögletesre nyújtom és meglocsolom olíva olajjal, megszórom dióval és rányomom a fokhagymákat. Feltekerem és mehet a sütőpapírral bélelt szögletes formába. Letakarva újra kelesztem míg duplájára kel. Ekkor a tetejét megvágom késsel, tojásos tejföllel lekenem és megszórom szezámmal és dióval.
 200 fokra állítom a sütőt, és már akkor beteszem a kenyeret mikor bekapcsolom. Kicsit még addig is kel, míg melegszik a sütő. Kb 30 perc alatt megsül. Ha szép piros a teteje és az alja kopogva kong, kész a kenyér. Ha nagyon sül a teteje, teszek rá egy sütőpapírt, ha az alja még nem kongós, kiveszem a formából és visszateszem az rácsra pár percig sülni.

Hozzávalók:
- 1 liter liszt
- 4,5 dl langyos víz
- 1 dkg élesztő
- 1 teáskanálnyi cukor
- 2 púpos teáskanálnyi só
- 1 marék apróra tört dióbél
- 3-4 szép gerezd fokhagyma
- olíva olaj egy kevés, meglocsolni

Patiszon parmezános bundában, amikor nincs kedved panírozni, fokhagymás burgonyával

 Kint a kertben már kezd garázdálkodni Fagy Úr. A patiszont szedtem le, a zsenge példányokat félretéve a konyhába, az öregeket a kecskéknek. Ahogy a bokrok közt megbújtak a kis csillagok, számban összefutott a nyál, szinte éreztem a rántott tök ízét. Persze este már nem volt kedvem panírozni. De az érzés ott volt, tököt kell sütni. Parmezános bunda, kézenfekvő a dolog.
 A kis tenyérnyi patiszonokat tisztítás után, a magokat nem kellett kivájni, olyan zsengék voltak, 1 cm-s szeletekre vágtam, lesóztam.
 2 tojást, 2 dl tejet liszttel és sóval elkevertem, hogy híg nokedli állaga legyen.,Beleszórtam 1 púpos evőkanálnyi reszelt parmezánt és a sós létől papírtörlővel szárazra  törölt tök szeleteket ebbe a masszába mártva bő olajban ilyen szép pirosra sütöttem.
 A megtisztított burgonyát karikákra vágva szintén bő olajban kisütöttem és azon frissiben sóval és sok préselt friss fokhagymával összekevertem.

Zakuszka, a pirítósomon idézi majd fel a nyarat

 Elkezdett érni a padlizsán a kertben és én már lelki szemeim előtt látom a pirítósomon  mint zakuszkát. Sok-sok évvel ezelőtt fedeztem fel ezt a receptet egy régi-régi Magyar Konyhában. Mint téli vitamin bombát mutatták akkor és ott be.
Azóta is minden őszön elkészítem,persze átalakult az évek során, kicsi üvegekbe zárom, és télen mikor elegem van a felvágottakból, előkerül a kamrából.Fűszeres és csípős kicsit, szóval isteni.

A padlizsánokat szeletekre vágom, rápakolom egy teflon sütőlapra, meglocsolom olajjal és forró sütőben pirosra sütöm.
Közben a hagymát, a több fajta paprikát konyhai aprító géppel apróra darabolom.

A paprikák után a paradicsom kerül a gépbe a fokhagymával, sűrű paradicsom levet aprítok belőle.
A paprikákat a hagymával kevés olajon kicsit átdinsztelem, beledobom a sült padlizsán karikákat és felöntöm a paradicsommal.
Kevergetve felforralom és ekkor kerülnek bele a fűszerek. A só, bors, oregánó és a kevéske fahéj. Sűrű lekvárt főzünk az egészből. Érdemes rá odafigyelni és kevergetni, hisz könnyen leég.
Ha már olyan jó kis szottyos kenhető a masszánk, pici nátrium - benzoátot keverek bele, majd kicsi, max 2 dl-s üvegbe töltögetem. Ennyi gyorsan elfogy. Felbontás után nem sokáig marad már el.
Az utolsó felvonás a száraz dunszt, aminek mikéntjét itt már leírtam.

Hozzávalók:
- 1 kg padlizsán
- 0,5 kg vastag, piros paprika
- 0,25 kg fehér paprika
- 3-4 pici erős paprika, persze ez opcionális
- 0,25 kg hagyma
- kb 1 kg paradicsom ( összeaprítva cca 5 dl legyen)
- 1 fej fokhagyma
- 2 dl olaj
- só ízlés szerint ( muszály kóstolni, mert ha sótlan ízetlen lesz)
- 1 teáskanál bors
- 1 púpos evőkanálnyi szárított oregánó,vagy egy csokor friss
- 1 teáskanál fahéj
- egy késhegynyi nátrium.-benzoát

-

Fokhagymás tarjaszelet, sonkás rizzsel

  Hagyományos módon kezdődik a recept, azaz végy 8 tenyérnyi (nekem szép nagy tenyerem van) vastag tarja- szeletet, sózd be, szórd meg borssal és rakosgasd formásan be egy sütő edénybe, önts rá vagy 1,5 dl vizet, aztán forró sütőbe vele.
Félúton forgasd meg a szeleteket, tartsd ott míg puhára nem sülnek. Mikor eddig eljutottál, szeletenként 1 gerezd szálkásra vágott fokhagymával szórd meg, és a már kihűlő sütőbe tedd vissza tálalásig.
  Míg sül a hús, apró csíkokra vágott füstölt sonkát  2-3 evőkanálnyi olajon megpirítasz,hozzáadsz fél kilogramm rizst, együtt pirítod még tovább, majd  felöntöd kétszer annyi vízzel, mint a rizs volt. Megsózod, vigyázat a sonka is sós!! Mikor felforrt, pár perc forralás után fedővel letakarod és elzárod alatta a lapot. Nincs vele több gond, nem ég le, nem fut ki és semmi egyéb bosszantó nem történik, csak szép puhára párolódik a gőzben.
Közvetlen tálalás előtt egyszer átkevered, és kész is.

Zöldbab főzelék somogyiasan

 Fiatal asszonyként, még csak kóstolgatva a főzés tudományát,Somogyországban laktam. Anyósom, aki született somogyi volt sokat alakított a konyhához való hozzáállásomon. De erről itt már írtam. Ez a zöldbabfőzelék is az ő receptje alapján készül azóta is.
 A megmosott, leszálkázott, apróra vágott zöldbabot sós vízben megfőzöm. Közben rántást készítek nagyobb lábosban, kevés őrölt piros paprikát és bőven zúzott fokhagymát keverek bele.Hagyom kihűlni ezt a fűszeres rántást, hisz ugye hideg rántást meleg lével, meleg rántást hideg lével öntünk fel, hogy ne legyen csomós. Felöntöm a megfőtt babos lével és kevergetve forrásig keverem. Közben jól besűrűsödik. Lekapcsolom alatta a lángot. Ha ez megtörtént, belekeverek egy pohár jó tejfölt. Ezzel már nem forralom.

 A képen cukkini lepénnyel tálaltam ami itt található. Most kisebb adagokat sütöttem,csak egy-egy evőkanálnyi massza került a serpenyőbe,hogy csak kis pogácsák legyenek.

Fokhagymás, tojásos kukoricaleves

 Lányomnál ettünk először kukorica krémlevest, aminek a receptje azóta felkerült a blogjára ( épp ideje volt), hisz fantasztikusan finom és laktató étellel ismerkedhettem meg akkor, ami nagy fiamnak azonnal a kedvencévé vált.Nem is történhetett másképp, hisz kukorica és tortilla chips....és jalapeno paprika.... Kis-nagy fiúgyermekem ezekkel könnyen elcsábítható.
 Természetesen egy idő múltán tőlem is megrendelte ezt a levest. De gőzöm sem volt az elkészítés mikéntjéről, hisz nem leskelődtem miközben készült.Pedig kellett volna.
 Voltam a bajba, hisz a megrendelés idején TkT blogja még nem létezett, imádott unokám PP miatt nem lehetett elérni. A leves meg kellett. Nos akkor elő a fantáziával.
 30 dkg kukoricát elővettem a fagyasztóból, húsleves kockával megfőztem, kevés apróra vágott hagymát kicsi vajon alápirítottam. zúzott fokhagymával és borssal, petrezselyem zölddel,sóval fűszereztem.2 dl  tejszínes habarással besűrítettem és amikor ismét forrt személyenként 1 tojást beleütöttem, már csak óvatosan keverve, hogy nagyon ne szakadozzon szét. Pirított kenyér szeletkékkel tálaltam.
 Az eredmény mint látjátok nem lett rossz, de az eredetinek nyomába sem léphet.

Hamar karfiol leves

Ezt a levest a túrós-joghurtos fánk elé főztem, friss házi kenyérrel ettük egy hideg, esős, tavaszt csúfoló délután.
Már egyre kevesebb a zöldség-készlet, a fagyasztóban viszont még találtam karfiolt. Sárgarépa nem volt kéznél, mivel a tartaléknak földben hagyott répámat és zöldségemet,(nem fagy el belőle csak kevés, a többi fonnyadás mentesen jön ki a földből) rota kapa javítás után , míg én gyanútlanul a konyhában voltam, párom kipróbálás felkiáltással bekapálta. Pont ott és pont azt. Na de ez így szokott lenni. A lényeg, hogy a levesbe nem került így répa.
A bő két maroknyi karfiolt megfőztem , leveskockával ízesített vízben, kevés vöröshagymát is szelve rá.Borssal, óvatosan sóval, és tárkonnyal fűszereztem.
Mikor puhára főtt, eperlevél tésztát főztem bele.
A végén 1 púpos kanál liszt, 1 dl tejszín és 1 dl tejföl habarékával sűrítettem.Kiforraltam és már ettük is.Forrón, sűrűn, fűszeresen, az éppen kisült kenyérrel fenséges volt.

Sült, fokhagymás tokaszalonna

 Ugyebár létezik az abált tokaszalonna, amit disznóvágáskor készítünk. Ezt a finomságot korunkban, már évente többször is elkészíthetjük, hisz henteseinknél kapható tokaszalonna. Nos egy ilyen lapult nekem  a fagyasztómban, amivel már szemeztem, mert igen nagy helyet foglalt el. De nem volt kedvem órákon át abálgatni egy jó nagy fazékban egyszerűbb megoldást kerestem, de hasonló ízekkel.
A tokaszalonnát jó tenyérnyi darabokra vágva megsóztam és becsücsültettem egy tepsibe.Öntöttem alá 2 ujjnyi vizet és 200 fokon kezdtem el sütni.Időnként megforgattam, hogy egyenletesebben süljön.
Más teendő nincs is vele.
Amikor már könnyen átszalad rajta a hústű, és víz már nincs alatta csak a belőle kisült zsír, gyorsan lepírítani, hogy szép piros legyen.
 Kivettem a sütőből, egy lapos tálon még forrón beszórtam még kevés sóval, csípős paprikával é, borssal, és jócskán bekentem összenyomott fokhagymával. Hűtőbe került, hogy úgymond  " kifagyjon" azaz keményre hűljön. NEM fagyasztóról beszélünk.
Az eredmény csodálatos. Íze pont mint az abált szalonnáé, de az állaga sokkal jobb, nem tűnik olyan zsírosnak.
Azt gondolom a jövőben ennél a megoldásnál maradok.

Rozmaringos sertésborda

Nagyon szép karaj szeletekre bukkantam a minap a fagyasztómban, és mivel hús ehetnékje volt aznap a kosztosoknak
gyorsan összeütöttem ezt a rozmaringos- paprikás szeletet, és meg kell valljam, nagyon finom lett, ismétlést érdemel.
A szelet karajokat kiverés nélkül, vastag talpú serpenyőben a felforrósított olajra teszem és fehéredésig sütöm mindkét oldalán. Ekkor sózom csak meg, lefedem és puhára sütöm időnként megforgatva. Ha kész, leheletnyi őrölt borssal meghintem és kiszedegetem egy tálba  amit lefedek, hogy melegek maradjanak a husik.
A serpenyőben maradt zsiradékra teszek egy evőkanál paradicsom pürét, egy gerezd picire szelt fokhagymát, óvatosan átpirítom és keverek hozzá gyorsa egy púpos evőkanál réteslisztet is. Így együtt is kicsit még pirítom, megszórom a piros paprikával majd  felöntöm a vízzel, beledobom a rozmaringot és felforralom. 1-2 perc forralás után már jól kiforrt a mártás,a liszt íze már nem érezhető, visszateszem a hús szeleteket és még egyet rottyantom így együtt az egészet  szintén 1-2 percig. Már tálalhatom is  tésztával, rizzsel, tarhonyával de én sültkrumplival  elképzelem.

Hozzávalók:

- személyenként 2 szelet 1,5 cm vastag csontjával együtt szelt karaj( kérd meg a hentest, hogy így szelje fel)

-1 dl olíva olaj

-1 evőkanál paradicsom püré

- 1 púpos evőkanál rétesliszt

- 1 gerezd fokhagyma

-1 púpos teáskanálnyi őrölt paprika

- 1 db 10 cm hosszú friss rozmaring ág vagy 1 púpos teáskanál szárított aprított rozmaring

- só és bors

Vacsora nagyevőknek,ha későn érek haza

  Ez az összeállítás egyike azoknak a vacsoráknak amik olyan napokon kerülnek az asztalra,mikor nagyon éhes mindenki és nekem nagyon kevés időm van.
  A cukinit hosszában cca fél centis szeletekre vágom és besózom,állni hagyom.
A főtt császárszalonnát 1 cm-s szeletekre vágom, a virsliket kicsit bevagdosom.
Vastag aljú serpenyőben kevés olajat forrósítok, mikor jó forró,beleteszem a szalonnákat ,mindkét oldalukon pirosra sütöm.Kiveszem őket és mehetnek bele a virslik.Körbe-körbe pirosra sütöm őket,majd leveszem a serpenyőt a lapról és visszateszem a szalonnákat is,letakarom,hogy melegek maradjanak.
Egy másik serpenyőbe olívaolajat öntök,kb egy szűk ujjnyit, felforrósítom .
A cukkiniket közben kiveszem a sóléből amit eresztettek,papírtörlővel leitatom róluk a levet,gyorsan lisztbe forgatom a szeleteket és mehetnek bele a forró olajba.
Gyorsan pirosra sülnek vigyázni kell rájuk.
Amikor kiveszem őket fokhagymát préselek rájuk még azon frissiben,és szépen egymás tetejére rakosgatom,hogy jó alaposan átjárja a fokhagyma íze, illata az egész kupacot.
Burgonyapürét készítek mellé,és már tálalható is a gyors vacsi.

  Mindenki megtalálja a neki megfelelőt a tálon.

Hozzávalók:
- 6 szelet füstölt, főtt császárszalonna
- 3 pár virsli
- 2 közepes zsenge cukkini
- 1 dl olaj
- 1,5 dl olíva olaj
- só
- kevés liszt