Nem vagyok megveszekedett "zöld". De vannak esetek mikor a nekem tetsző találkozik a zöld elképzeléssel.
Már évek óta igyekszünk "zölden" átadni az egymásnak szánt ajándékokat. Ezt szokták meg a gyerekek .Most, hogy felnőttek, ezt követik.
Itt most a teljesség igénye nélkül összegyűjtöttem a net-ről pár ötletet, ami szép , nem is drága, pillanatok alatt összehozható vagy még gyorsan megvehető.
Holnap Advent első vasárnapja, az első gyertya gyújtásának ideje.
Hála Colett játékának, az idén időben elkészül az adventi dekoráció.
Ezt készítettem a játékra, a nappalink díszének szántam. Az alap a kiszáradt szilvafám darabja,nem engedtem eltüzelni. Lekérgeztem megdolgoztam alaposan csiszoló koronggal a felületét. Számomra is meglepően gyönyörű, szinte piros felület jött elő. A seb amitől a fa meghalt, ebben az életében díszére válik. Három mécsesnek martunk bele helyet, a negyediket a fa maga adta.
Kis maradék fonal a hópehelynek, kevés filc a csillagoknak.
Hát ennyi.
A bejárati ajtó díszének alapja a telek elvadult részét uraló vastag, elfásodott iszalag darab. Betekertem szintén innét származó, számomra ismeretlen giz-gaz télre megjelenő formájával. Tényleg nem tudom mi ez, de minden ősszel ott tekereg a kert végében. Leszedve évekig képes megtartani ezt a boglyas formáját. Őszintén bevallom, a szemem rajta kel tartanom, nehogy a fiuk vagy a kecskék eltüntessék.
Piros rafia( valaki virággal hozta nekem) és pár horgolt kis girland díszíti idén.
A nagy fiam szobájába szántam ezt a nemesen egyszerű asztali díszt. Lakatos munka során leeső vastag lemez hulladék hegesztve , festve és csak egyetlen horgolt karácsonyi csillag.
Mikor még kicsinke lányka voltam, a Jézuskát vártuk.
Annak ellenére, hogy kint az ablakon túl Karácsony tündérek és a Mikulás bácsi járt.
Annak ellenére, hogy a templomba és hittanra nem járhattam, Nagyszülém pozíciója ezt nem engedte. De mi otthon a meleg szobában,a kályha pattogó tüze mellett mégis a Jézuskát vártuk.
Akkor még nem kutakodtam az ajándékok után.
Akkor még hittem, lelki szemein előtt láttam, amint a Jézuska besuhan az ablakon, angyal szárnyakon, kezében a MI karácsonyfánk, mely csillog a szaloncukrok, díszek, égők sokaságától.Bár néha elcsodálkoztam, hogy milyen erős lehet a Jézuska, hogy ekkora hatalmas fát a mi ablakunkon ugyan miképp tudta behozni. De megnyugtattak a szüleim, " a Jézuska mindenható".És tényleg az volt, hisz minden éven tudta, mire is vágyom.
Természetesen meg szerettem volna lesni ezt a csodát. Évről évre elhatároztam, nem alszom el, mert látni akarom amint a szobában száll, amint lerakja a fát, alá a játékokat, ruhákat, könyveket.
És minden éven majdnem sikerült. MAJDNEM!!!!! Addig ábrándoztam csukott szemmel az ágyban, míg egyszer csak leragadt a szemem, és már csak álmodtam ahogy suhan a szobán át.
Később, hosszú évek után átvettem a szerepet és én lestem, vajon alszik-e már a gyermek, vagy még próbálja meglesni az Ő Jézuskáját.
Mostanság már újra álmodom. Arról, hogy a Karácsony most is olyan varázslatos és csodás lesz mint rég. Hogy éjjel átsuhan a szeretet a szobán, és a sarkokban meghúzódva ott is marad, kitartva egész éven át.
