Mikor még kicsinke lányka voltam, a Jézuskát vártuk.
Annak ellenére, hogy kint az ablakon túl Karácsony tündérek és a Mikulás bácsi járt.
Annak ellenére, hogy a templomba és hittanra nem járhattam, Nagyszülém pozíciója ezt nem engedte. De mi otthon a meleg szobában,a kályha pattogó tüze mellett mégis a Jézuskát vártuk.
Akkor még nem kutakodtam az ajándékok után.
Akkor még hittem, lelki szemein előtt láttam, amint a Jézuska besuhan az ablakon, angyal szárnyakon, kezében a MI karácsonyfánk, mely csillog a szaloncukrok, díszek, égők sokaságától.Bár néha elcsodálkoztam, hogy milyen erős lehet a Jézuska, hogy ekkora hatalmas fát a mi ablakunkon ugyan miképp tudta behozni. De megnyugtattak a szüleim, " a Jézuska mindenható".És tényleg az volt, hisz minden éven tudta, mire is vágyom.
Természetesen meg szerettem volna lesni ezt a csodát. Évről évre elhatároztam, nem alszom el, mert látni akarom amint a szobában száll, amint lerakja a fát, alá a játékokat, ruhákat, könyveket.
És minden éven majdnem sikerült. MAJDNEM!!!!! Addig ábrándoztam csukott szemmel az ágyban, míg egyszer csak leragadt a szemem, és már csak álmodtam ahogy suhan a szobán át.
Később, hosszú évek után átvettem a szerepet és én lestem, vajon alszik-e már a gyermek, vagy még próbálja meglesni az Ő Jézuskáját.
Mostanság már újra álmodom. Arról, hogy a Karácsony most is olyan varázslatos és csodás lesz mint rég. Hogy éjjel átsuhan a szeretet a szobán, és a sarkokban meghúzódva ott is marad, kitartva egész éven át.
Áldott, boldog, békés Karácsonyt kívánok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése