Hideg, borongós őszi napok, kedvem sincs kimenni a házból. Több időm jut a konyhára, a főzésre is.
Kenyeret mindig sütök.Gépben ha kevés az időm, sütőben ha időm és kedvem úgy tartja.Sajnos a kemencém még várat magára, a ház ura még nem adta be a derekát, hogy megépítse nekem.
Ritkán kerül az asztalunkra bolti kenyér. Egyrészt mert ezek az agyon adalékozott kenyerek nem túl jók, másrészt hiába szép nagyok, nem lehet jóllakni vele. Egy kenyér nem elég egy napra.
A tésztát általában a gépben dagasztom. A vízben a cukorral megfuttatom az élesztőt, hozzámérem a lisztet, tetejére a sót és a szezámmagot. Ha lejárt a dagasztás, kiveszem és már egy tálban kelesztem duplájára. Átgyúrom kicsit,majd szögletesre nyújtom és meglocsolom olíva olajjal, megszórom dióval és rányomom a fokhagymákat. Feltekerem és mehet a sütőpapírral bélelt szögletes formába. Letakarva újra kelesztem míg duplájára kel. Ekkor a tetejét megvágom késsel, tojásos tejföllel lekenem és megszórom szezámmal és dióval.
200 fokra állítom a sütőt, és már akkor beteszem a kenyeret mikor bekapcsolom. Kicsit még addig is kel, míg melegszik a sütő. Kb 30 perc alatt megsül. Ha szép piros a teteje és az alja kopogva kong, kész a kenyér. Ha nagyon sül a teteje, teszek rá egy sütőpapírt, ha az alja még nem kongós, kiveszem a formából és visszateszem az rácsra pár percig sülni.
Hozzávalók:
- 1 liter liszt
- 4,5 dl langyos víz
- 1 dkg élesztő
- 1 teáskanálnyi cukor
- 2 púpos teáskanálnyi só
- 1 marék apróra tört dióbél
- 3-4 szép gerezd fokhagyma
- olíva olaj egy kevés, meglocsolni
