2012. január 27., péntek

Bundás kenyér kifejezetten húsevőknek


  Nem most készült ez a kép. Még a nyár elején fotóztam, Most több társával egyetemben előkerült, a gépem takarítása közben. Ez bizony érdekes gondolatokat indított el bennem.
  Mikor a lányom még velünk volt, a fiam pedig kiskamaszként , ezt a típusú szendvicset  még gépsonkával és sajttal töltve készítettem, friss salátával és joghurtos öntettel került a tányérokra.
Most mikor a fiam már papírforma szerint férfi, méreteiben is erős változáson ment át, hisz több mint 2 méter és bizony jóval veri a 100 kilót, muszáj volt átgondolni az ételt. A sonkás változatból nem tudnék eleget csinálni, hogy tartósan jól lakjon. Így jött az ötlet, húspogácsával tölteni, és együtt kisütni. A saláta az maradt a régi.

 A darált húst begyúrom sóval, paprikával, fokhagymával, vöröshagymával, 1 evőkanál mustárral és pár kanál hideg vízzel.
Szögletes kenyérszeletkék közé lapitgatom, majd  felvert tojásba forgatom. Forró olajban, lassabb tűzön mint a bundás kenyeret, hogy a hús tudjon átsülni ott bent, szép pirosra sütöm.
Nagyon laktató, de most pont ez volt a cél.

2012. január 25., szerda

Téli egytál a pincéből


  Na jó, nem mindent a pincéből szedtem össze, a szalonnát ugye nem ott tartjuk. De minden egyebet, a káposztát, a hagymát, az almát és a céklát bizony ott őrzöm.
  Nagyon egyszerű, nagyon gyors, nagyon finom. A szalonna zsírosságát ellensúlyozza a sok zöldség .
A szalonnát vékony szeletekre vágva kicsit kiolvasztom, majd rádobom a csíkokra vágott 1 nagy fej hagymát, 1, 5 kg káposztát, 4 szem almát és a 2 közepes, vékonyra szeletelt céklát. Ez utóbbit csak úgy nyersen, előfőzés nélkül. Sózom, meglocsolom egy kanál alma ecettel és időnként átkeverve, lassú tűzön párolom. Mikor már szinte kész, a közepén széthúzom, hogy a serpenyő alja előbújjon, és oda teszek egy kanál kristálycukrot. Nagy lángon addig sütöm, míg a cukor elkezd habzani, kicsit karamellizálódik. Ekkor jól összekeverem és mehet a tányérokra, jófajta puha házi kenyérrel, jó kis tunkolós vacsi.

2012. január 20., péntek

Szinte aranygaluska, pedig palacsinta


Ugye, első ránézésre mint az aranygaluska. Pedig nem az.
Mint már itt írtam, gyakori fogás az asztalunkon a kaiser smarn, azaz a császármorzsa. Ezért kicsit újítani szerettem volna rajta.
Nagyobb darabokban hagytam a szétszaggatás során, forrón cukros dióba forgattam és csokimártást rottyantottam mellé.
A receptet nem írom le újra, hiszen itt megtalálható.
A mártáshoz, 5 púpos evőkanál cukrot, 2 púpos evőkanál jó sötét kakaóval, 1 dl tejjel, és egy kanál margarinnal jól kiforralok. Vanilia nem rontja el,ha épp van otthon.
Forrón a diós kis galuskák köré öntöm, és már is élvezhető ez a gyors desszert.