2011. november 28., hétfő

Az út végén

Majd az út végén
megállok,
körbe nézek....
Hol vagytok
jó barátok?

De mind csak
hátra nézve látom,
amint az út szélén
álltok.

Magam vagyok
de bátor!
És csak várok.

Már csak
gondolok rátok.

Elfogytak az álmok.

2011. november 27., vasárnap

Csirkecomb tejfölös babbal


Ez a bab csak úgy jött főzés közben. Csirkét ettünk volna és rösztit. De ahogy készítettem, morfondíroztam, hogy ez így száraz lesz. Valami mártásos kellene hozzá. Eszembe jutott a pizza sütésnél megbontott óriás bab konzerv. Ezzel jó lenne valamit kezdeni, mert megromlik és kár lenne érte. Így született ez a tejfölös bab, amit bizony megtartok máskorra is.
A megtisztított combokat nagyon kevés forró olajon fehérre sütöttem mindkét oldalon. Sóztam, kevés ételízesítővel is megszórtam. Mikor elsülte az általa engedett levét, kicsi vizet aláöntve fedő alatt készre pároltam.
Kiszedegettem a serpenyőből, és a zsiradék nagy részét is leöntöttem. A bab került - a leve nélkül természetesen- a serpenyőbe. Én nem szeretem ezeknek a konzerv baboknak a levének az ízét. Kicsit édesek. Általában még le is öblítem a babot.
Felforrósítottam , 4 gerezd szeletekre vágott fokhagymát dobtam hozzá és jól átpirítottam. Egy pohár tejföllel megkoronázta, borsoztam és utána sóztam kicsit. Itt vigyázni kell, hisz a csirkéből visszamaradt zsiradék is és a bab is sós már valamennyire.
Kiforraltam és mehetett a tányérokra a kívánt rösztivel egyetemben, ami fagyasztott félkész termék volt.
Naggggggggyon finom!!

2011. november 26., szombat

Adventi csacskaságok


Holnap Advent első vasárnapja, az első gyertya gyújtásának ideje.
Hála Colett játékának, az idén időben elkészül az adventi dekoráció.

Ezt készítettem a játékra,  a nappalink díszének szántam. Az alap a kiszáradt szilvafám darabja,nem engedtem eltüzelni. Lekérgeztem megdolgoztam alaposan csiszoló koronggal a felületét. Számomra is meglepően gyönyörű, szinte piros felület jött elő. A seb amitől a fa meghalt, ebben az életében díszére válik. Három mécsesnek martunk bele helyet, a negyediket a fa maga adta.
Kis maradék fonal a hópehelynek, kevés filc a csillagoknak.
Hát ennyi.

A bejárati ajtó díszének alapja a telek elvadult részét uraló  vastag, elfásodott iszalag darab. Betekertem szintén innét származó, számomra ismeretlen giz-gaz télre megjelenő formájával. Tényleg nem tudom mi ez, de minden ősszel ott tekereg a kert végében. Leszedve évekig képes megtartani ezt a boglyas formáját. Őszintén bevallom, a szemem rajta kel tartanom, nehogy a fiuk vagy a kecskék eltüntessék.
Piros rafia( valaki virággal hozta nekem) és pár horgolt kis girland díszíti idén.

A  nagy fiam szobájába szántam ezt a nemesen egyszerű asztali díszt. Lakatos munka során leeső vastag lemez hulladék hegesztve , festve és csak egyetlen horgolt karácsonyi csillag.

Elégedett vagyok, most jöhet az ADVENT

2011. november 12., szombat

Sült oldalas ropogósra sütött hagymakarikákkal


Szeretem a hagymás rostélyost a rajta ficegő ropogós hagymával egyetemben. De a marhahús csak elvétve van jelen a konyhámban, a ropogós hagymát viszont nem szeretném mellőzni az asztalunkról. Adva van a megoldás, egyéb húsokon is kiválóan mutat. Sütöttem már csirkéhez, sertéshez.
Most éppen nagyon szép oldalas került elő, ebből készítettem hagymás sült oldalast rizzsel.
Az oldalast fél tenyérnyire darabolva, sózva sütőben sütöttem meg az itt leírt módon. Fokhagyma most nem került rá, hisz ropogós hagymával terveztem.
A szép nagy hagymákat tisztítás után karikákra vágtam, a karikákat szétszedtem és egy tálban liszttel összekevertem. Bő forró olajban, közepes lángon ropogósra sütöttem. Csak akkor sózom meg mikor már kisült, és kiszedtem az olajból.

Hozzávalók:
- 1 kg oldalas
- 5-6 fej szép hagyma
- 3-4 evőkanál lisz
- olaj a sütéshez

2011. november 10., csütörtök

Játék Colett blogján, nézz rá, érdemes!


Kukkancs be Coletthez, játékot hirdetett az Advent és a recycling jegyében. Ötletekre fel!!!!!

Krumlitortilla pirított gombával

  Ez a krumplis tortilla is egyike a gyors és nagyon jól variálható, laktató vacsiknak. Készíthetem szalonnával vagy kolbásszal, zöldségekkel variálva, sült kecskesajt kíséretében, vagy csak tejföllel tálalva.
 A krumplit tisztítás után vékony szeletekre vágom, ezt általában a hámozóval teszem. Olíva olajon serpenyőben párolom. Mikor még nem egészen puha, hozzáadom a kockákra vágott hagymát és együtt puhítom készre.
Ekkor egy tálba átöntöm az egészet. Itt sózom, borsozom és összekeverem finoman 5-8 felvert tojással.
Egy másik serpenyőben olajat hevítek, annyi krumplis-tojásos masszát teszek bele, hogy bő ujjnyi vastag legyen.
Pirosra sütöm az alját. Ekkor már mozognia kell a serpenyőben, mint a palacsintának. Egy fedőre átcsúsztatom, hogy a sült fele legyen alul, majd a serpenyővel leborítom a fedőn lévő lepényt. Egy határozott gyors mozdulattal megfordítom az egészet. Most a serpenyőbe a sületlen fele kerül alulra. Ezt is pirosra sütöm.
Három lepény kerül ki ebből az adagból, de annyira laktató, hogy biztosan elég lesz még nagyevőknek is.
 A gombához a hagymát megfonnyasztom olajon. Rádobom a szeletelt gombát, megborsozom. Most még nem sózom meg, mert akkor nagyon sok levet ereszt, és én pirítani szeretném. Nagy lángon addig sütögetem, amíg a keletkező levét elforrta. Ekkor gyorsan megsózom, petrezselyemzölddel megszórom ( ez nekem most elmaradt, mert este főztem,a petrezselyem meg kint volt a sötét kertben).


A tortillák tetejére halmozom a gombát és diós fokhagymás kenyérrel tálalom. Bátraknak savanyított chili paprikát ajánlok mellé.

2011. november 9., szerda

Szezámos kenyér diós, olívás, fokhagymás töltelékkel.


 Hideg, borongós őszi napok, kedvem sincs kimenni a házból. Több időm jut a  konyhára, a főzésre is.
Kenyeret mindig sütök.Gépben ha kevés az időm, sütőben ha időm és kedvem úgy tartja.Sajnos a kemencém még várat magára, a ház ura még nem adta be a derekát, hogy megépítse nekem.
 Ritkán kerül az asztalunkra bolti kenyér. Egyrészt mert ezek az agyon adalékozott kenyerek nem túl jók, másrészt hiába szép nagyok, nem lehet jóllakni vele. Egy kenyér nem elég egy napra.
 A tésztát általában a gépben dagasztom. A vízben a cukorral megfuttatom az élesztőt, hozzámérem a lisztet, tetejére a sót és a szezámmagot. Ha lejárt a dagasztás, kiveszem és már egy tálban kelesztem duplájára. Átgyúrom kicsit,majd szögletesre nyújtom és meglocsolom olíva olajjal, megszórom dióval és rányomom a fokhagymákat. Feltekerem és mehet a sütőpapírral bélelt szögletes formába. Letakarva újra kelesztem míg duplájára kel. Ekkor a tetejét megvágom késsel, tojásos tejföllel lekenem és megszórom szezámmal és dióval.
 200 fokra állítom a sütőt, és már akkor beteszem a kenyeret mikor bekapcsolom. Kicsit még addig is kel, míg melegszik a sütő. Kb 30 perc alatt megsül. Ha szép piros a teteje és az alja kopogva kong, kész a kenyér. Ha nagyon sül a teteje, teszek rá egy sütőpapírt, ha az alja még nem kongós, kiveszem a formából és visszateszem az rácsra pár percig sülni.

Hozzávalók:
- 1 liter liszt
- 4,5 dl langyos víz
- 1 dkg élesztő
- 1 teáskanálnyi cukor
- 2 púpos teáskanálnyi só
- 1 marék apróra tört dióbél
- 3-4 szép gerezd fokhagyma
- olíva olaj egy kevés, meglocsolni

2011. november 4., péntek

Milyen a vidék íze 2011-ben?




 Nem mindig éltem falun. A flaszteron nőttem fel, a városban szocializálódtam, s mint ilyen nem láttam a vidéket. Annak ellenére, hogy gyerekkorom nyarait sokáig falun élő, gazdálkodó ( szinte kulák) nagynénémnél töltöttem.
Akkor az egy más világ volt. Láttam a teli kamrát, a megtelt pincét, a rengeteg állatot. Láttam a rengeteg munkát is, ami mindezt megteremtette.
 Mikor nem egészen tíz éve falura költöztem, minderre felkészültem. De arra nem tudtam készülni, hogy milyen végtelen mély szegénységben élnek emberek vidéken.
 Első körben látni láttam, de nem értettem. Csatlakoztam véleményemmel azokhoz, akik " miért nem dolgozik" és hasonló címkéket ragasztottak.
 Ahogy múltak az évek, egyre több ember életébe láttunk bele. Egyre több otthonban láttam a tehetetlen dühöt, amiért nem találták a kivezető utat. És csak lejjebb és lejjebb csúsztak- csúsznak ezek a családok.
  Elgondolkodom   esténként a kályhákon melegedő óriás vizes fazekak láttán, miközben a fürdőszobában kihűlt
villanybojlerek hallgatnak némán. Nincs a családnak annyi bevétele, hogy a drága áramot megfizessék, hogy a                                            vezérelt mérőórát felszereltessék, hogy olcsóbban, nem olcsón, csak olcsóbban legyen melegvizük.
  Elgondolkodom a öt gyermeket szült édesanyán, aki 3 éve csak csepegő vízcsap mellett neveli a gyerekeket, szélmalom harcot vív a Vízművel, pedig már nyolc éve nem hiteles a vízórája.( Nem egyedi eset a településen) Csodálom a találékonyságát, mikor mosni és fürödni kell.
  Elgondolkodom a kicsi gyermekét egyedül nevelő Apukán, akit közmunkára ( micsoda megcsúfolása a munkának ) rendeltek be 4 órára, szinte a segéllyel megegyező összegért ( Aki nem is tudna vidékre eljárni dolgozni, hisz a gyereket hozni- vinni kell az óvodába busz pedig alig-alig jár.), miközben nála módosabb emberek ugyanitt 8 órában lopják a napot, dupla pénzért.
  Elgondolkodom, mikor látom a hónap harmadik harmadában krumplit esznek gyerekek krumplival, mert másra már nem futja.
  És elgondolkodom, mikor a falu módos gazdája Pestről lelátogató közös ismerősünk kérdésére: " Ebben a faluban miért nem osztanak segélycsomagokat?"  válaszként a következőt felelte:  "Mert ebben a faluban nincsenek szegények."

2011. november 2., szerda

Kaktuszaim.....




Vannak dolgok, amik bökik a bögyömet.
  Időnként felbosszantanak dolgok....Semmi komolyat nem tudok tenni ellenük, de bosszantanak, de akkor is bökik a bögyömet. Teszem a dolgom nap mint nap és ott motoszkál a fejemben. És bosszant. Feltételezem, mint sokunkat napjainkban.
  Egyik megyei lapunkban sokáig olvashattunk hasonló kis mérgekről, "Kaktusz" címszó alatt.
  Most mindennapi kaktuszaim kerülnek ezen címke alá.
Ezek lesznek mától kezdve itt a blogon az én kaktuszaim. Leírom őket, kiírom magamból. Elfogyni sajna nem tudnak, hisz napjaink kaktusz ültetvénye egyre nagyobb. Dohoghatunk együtt és külön, változtatni nem tudunk rajtuk.
 Itt vannak, lesznek és böknek mint a kaktuszok.