Milyen a vidék íze 2011-ben?

 Nem mindig éltem falun. A flaszteron nőttem fel, a városban szocializálódtam, s mint ilyen nem láttam a vidéket. Annak ellenére, hogy gyerekkorom nyarait sokáig falun élő, gazdálkodó ( szinte kulák) nagynénémnél töltöttem.
Akkor az egy más világ volt. Láttam a teli kamrát, a megtelt pincét, a rengeteg állatot. Láttam a rengeteg munkát is, ami mindezt megteremtette.
 Mikor nem egészen tíz éve falura költöztem, minderre felkészültem. De arra nem tudtam készülni, hogy milyen végtelen mély szegénységben élnek emberek vidéken.
 Első körben látni láttam, de nem értettem. Csatlakoztam véleményemmel azokhoz, akik " miért nem dolgozik" és hasonló címkéket ragasztottak.
 Ahogy múltak az évek, egyre több ember életébe láttunk bele. Egyre több otthonban láttam a tehetetlen dühöt, amiért nem találták a kivezető utat. És csak lejjebb és lejjebb csúsztak- csúsznak ezek a családok.
  Elgondolkodom   esténként a kályhákon melegedő óriás vizes fazekak láttán, miközben a fürdőszobában kihűlt
villanybojlerek hallgatnak némán. Nincs a családnak annyi bevétele, hogy a drága áramot megfizessék, hogy a                                            vezérelt mérőórát felszereltessék, hogy olcsóbban, nem olcsón, csak olcsóbban legyen melegvizük.
  Elgondolkodom a öt gyermeket szült édesanyán, aki 3 éve csak csepegő vízcsap mellett neveli a gyerekeket, szélmalom harcot vív a Vízművel, pedig már nyolc éve nem hiteles a vízórája.( Nem egyedi eset a településen) Csodálom a találékonyságát, mikor mosni és fürödni kell.
  Elgondolkodom a kicsi gyermekét egyedül nevelő Apukán, akit közmunkára ( micsoda megcsúfolása a munkának ) rendeltek be 4 órára, szinte a segéllyel megegyező összegért ( Aki nem is tudna vidékre eljárni dolgozni, hisz a gyereket hozni- vinni kell az óvodába busz pedig alig-alig jár.), miközben nála módosabb emberek ugyanitt 8 órában lopják a napot, dupla pénzért.
  Elgondolkodom, mikor látom a hónap harmadik harmadában krumplit esznek gyerekek krumplival, mert másra már nem futja.
  És elgondolkodom, mikor a falu módos gazdája Pestről lelátogató közös ismerősünk kérdésére: " Ebben a faluban miért nem osztanak segélycsomagokat?"  válaszként a következőt felelte:  "Mert ebben a faluban nincsenek szegények."