Az ősz és a befőzések - Szilvalekvár dinnyével és gyömbérrel

  Ez az év meglehetősen mostohán bánt a gyümölcsfáimmal és a kiskertemmel.Az előző évektől eltérően lekvárt ezidáig egy árva üvegecskével sem tudtam eltenni.Eper nem termett csak két maroknyi talán.A meggyet,cseresznyét és a barackot szinte mind lepotyogtatták a viharos szele.
Egész nyáron figyelgettem a szilva fákat,reménykedve a szép termésben.Nos annyi épp maradt rajtuk,hogy kiélhessem befőzési szenvedélyem.Tehát....Szilvalekvárra fel!
  Mivel a nálam "hagyományos"-nak számító sütőben sült szilvalekvárból még lapul a kamrában pár üveggel,valami másra vágytam.
  A hűtőben ficegett egy sárgadinnye,akire rá sem nézett senki,gondoltam itt az ideje,hogy életre keltsem!
  A gyömbér nagy szenvedélyem,nem érzem magom jól,ha nincs a hűtőben egy kis darabka friss gyömbér. Imádom az illatát ,az aromáját, a formáját, ami engem egy töpörödött öreg manóra emlékeztet,akiről ránézésre meg nem mondanád mire képes, de ha kibontod a gúnyájából, rögtön elvarázsol a tudásával.

A dinnyét meghámoztam,a magjait kivettem,majd a megmosott és feldarabolt gyümölcshúst aprítóval ledaráltam, hozzáadva a héjától megfosztott és szintén megmosott friss gyömbért is.
A szilvát is alaposan,többször megmostam, kimagoztam,az esetleges hibás részeket eltávolítottam belőle, és szintén felaprítottam. Az összes gyümölcsöt beleöntöttem a befőző fazekamba.( Igen... van egy amit nem használok másra,csak befőzésre.Nem túl nagy kb. 4 l-s, zománcozott fazék.A teflonos nem túl jó választás,hisz lecsó készítése után a lekváron érződhet a hagymás illat illetve íz.)
  A gyümölcshúst feltettem a tűzhelyre és forrásig nagyobb hőfokon, sűrűn megkeverve vigyázgattam, majd visszavettem csendes forrásra és ezután már csak néha-néha néztem és kevertem rá.Már ekkor érződött az az isteni illat ami a gyömbérmanóm és a sárgadinnye áldásos tevékenységének az eredménye volt.
Mikor már visszaforrt a leve kicsit,jó két ujjnyival,csak akkor tettem hozzá a cukrot.Került még bele egy kevés citromhéj és a citrom leve is.
Most fél óra lassú bugyogás és már sokkal sűrűbb kevergetés következett.A lekvárom egyszer csak elkezdett fényesedni a fazékban. Most jó! Késhegynyi nátrium-benzoátot szórtam rá és jól elkevertem.
  A gondosan elmosott üvegekbe töltögettem, csavaros tetővel lezárva fejtetőre fordítottam az üvegeket pár percre,majd elküldtem őket aludni, azaz száraz dunsztba, ami az én esetemben egy kivénhedt hűtőtáska,amibe ha nem telik meg,még egy kispárnát is teszek. Általában egy nap mire kihűlnek szép lassan és a kamra polcára kerülhetnek.

  Nagyon zamatos, neem nagyon kemény lekvár lett belőle,de pont jól kenhető, olyan igazi lekváros kenyérre való.Mintha konyak is lenne benne, pedig még a konyakos üveg sem volt a közelében.

  Az alábbi adagból 5 db 0,5 l-s üveg lekvár lett és még egy kicsi ami a kostolást szolgálja.

Hozzávalók:
- 1 kg sárgadinnye
- 2 kg szilva
- 0,80 kg cukor (sima kristálycukor,nem használok befőzőcukrot soha)
- 1 citrom leve és a héja reszelve
- kb 5 cm nagyságú jó kövér gyömbér darabka