Egyedül voltam az este. Évek hosszú évek óta ez nem fordult még elő..... hogy Mikulás estéjén egyedül legyek.
Mióta a gyerekek megszülettek, ez az év az első.
Magányos este.
Ültem a kanapén, soros kézimunkám a kezemben és morfondíroztam. Emlékeztem.
Hogy milyen izgatottak voltak már ezeken az estéken, mikor még kicsik voltak. Alig lehetett az ágyba parancsolni őket, hisz szerették volna meglesni a Télapót.
Kisnagy fiam, minden alkalommal úgy tett, mintha nem látta volna a cipőkben, csizmákban bujkáló ajándékokat. Mintha ott sem lettek volna, kétszer-háromszor is elvonult mellettük. Megvárta míg én " felfedeztem" és hangos csodálkozással hívtam, hogy itt járt a Télapó.
Mikor már süldők voltak, a szégyenlős mosoly amivel elvonultak a szobájukba...... persze a zsákmányt vitték a cipőkből.
Nagyon szép emlékek.
És most egyedül, hisz már nagyok, felnőttek.
Messze vannak nagyon.
A párom meg valahol munkában...
Ezek közt a gondolatok közt a csendben , kopogtak.
Kinyitom az ajtót és a képsorokból láthatjátok mi történt.
Megjött hozzám a Télapó.
Hirtelen eltűnt a magány, melegség költözött újra a házba és móka, kacagás.
Boldog vagyok, hogy ilyen barátaim vannak, figyelnek rám, sok kis unokájuk után eszükbe jutottam én is.
Nem hagyták, hogy magányban teljen ez a szép este.
Ebben a viharos Európában jól jön ez a kis fény és melegség.
Jó volt olvasni!
VálaszTörlésSzerencsés vagy, hogy ilyen barátaid vannak! :)
Hát ez nagyon kedves! Szép ünnepet kívánok Neked Szeretteid körében!
VálaszTörlés