Hogyan lesz az elrontott kenyérből Jancsi pogácsa.......

 Talán két hete történt, hogy a szomszédban lakó fogadott keresztlányom, aki még csak 4 éves lesz , átcsattogott hozzám. Édesapja egyedül neveli, meglehetősen nehéz körülmények közt. Ezért ha átjön a kicsi, általában megkérdem tőle, evett-e és ha igen mit. Rövid, határozott választ kaptam: " Janci pogácát". És hiába akartam megetetni, nem fogadta el. Gőzöm nem volt róla, mi fán terem a jancsi pogácsa. Mivel neki még hiányosak a gasztro ismeretei, alkalom adtán megkérdeztem az apját mi is az a jancsi pogácsa. A válasz meglepett: "Tudod, mint a só-liszt gyurma, csak só- víz- liszt, amit kanállal zsírba szaggatsz, laposra igazgatod és kisütöd."
 Erős kétkedéssel fogadtam, nem gondoltam, hogy ez ehető lenne, de elraktároztam a dolgot, hogy azért egyszer kipróbálom.
Nos tegnapelőtt este eljött az ideje a dolognak. Bár nem előre megtervezett volt.
 Kenyeret tettem be a gépbe sülni és bizony mint már máskor is előfordult élesztő nélkül. Tudjátok, " hol jár az eszem? Vihar volt aznap este, többször kimaradt egy-egy pillanatra az áram, a gép leállt. Gondoltam, mindegy ,hagyom kelni a  gépben,  majd egy sütés programmal megsütöm. De mikor kis idő múlva megnéztem, hogy mekkora a kenyér, szembesültem a ténnyel, bizony nem nőtt semmit. Akkor már tudtam. Nincs benne élesztő.
  Az első gondolatom a kutyák volta, mint mindent eltüntető konyha malacok. Kellett pár perc józanodás, hogy beugorjon a Jancsi pogácsa, hisz kenyerünk nem volt arra az estére.
  Az én kenyerem két kanálnyi maradék burgonyapürével volt több a só-lisz gyurmánál, de ez nem jelentett akadályt.
Kicsi gombócokat szakítottam a tésztából, kilapogattam lisztes deszkán  és mehetett bele a kevés olajjal felöntött forró serpenyőbe.
  Az eredmény bizony várakozáson felüli volt.
Tejföllel, fokhagymával és egy csésze teával fenséges és igen laktató vacsora volt.