Nem, sajnos nem rólam van szó.
Jó lenne vagy mégsem?
Nem ma szerettem volna ezt a posztot megírni, hisz 20-án lett volna aktuális, de a technika ördöge megviccelt, a viharok miatt nem volt internetünk.
Így kicsit megkésve, mint mindig, most küldöm ezt az irományt a LÁNYOM-nak. Igen, így csupa nagy betűvel.
Nagyon boldog harmincadik szülinapot kívánva neki. Rózsa helyett, hisz ez nem hervad, talán még unokáim is látni fogják.
Ma vagy harminc?
Harminc éve , pont ma
volt az a nyár.
Remegő szívvel, fájdalomban
vártam rád:
kicsi szíved dobbanása
a véremben szállt.
Hangod erejét hallani,
szemed színét látni
kis karjaid ölelését
érezni vágytam a
vajúdás hosszú óráin át.
Akkor már nem számított.
Fiú leszel vagy lány,
csak Te voltál .....
még éveken át.
Öröm, bánat, csalódás
bennünk eggyé vált.
Most, köszönöm ezt a
harminc évet.....,
hogy voltál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése